Hú de régen írtam. Sok hülyeséget csináltam azóta, és kevés értéket, de ez valahogy általános manapság... nem csak velem.
Közben azért világosodik minden, bár épp a végső rendezettség előtti rumli állapotában vagyok. Biztos éreztél már olyat, hogy épp csak két hétre, két napra, egy-két lépésre vagy attól, hogy minden klappoljon. A hiányzó két centi. Az Úristen csinálta így meg a világot egy ismerősöm szerint, két centi mindig, mindenből hiányzik, csak hogy tudd, nem a mennyben vagy :-)
Lehet hogy sokan manapság nem érik el ezt a helyet, talán nem is tudjál miről beszélek. De mégis, talán az is lehet hogy mindenki, mindig a REND előtt van két centivel - mivel ez egy ilyen világ - és lehet hogy csak nagyon keveseknek sikerül életük végére kilábalniuk ebből az állapotból. Nem tom. Én itt vagyok lassan 7 éve, és látom a kiutat, de nehéz oda eljutni. Müller Peti bácsi mondta valahol: más dolog tudni, hogy át kell ugrani a szakadékon, és más átugrani rajta.
A világ körülöttem meg olyan mint én magam. Egy amcsi fizikus mondta, hogy a világ udvariasságból olyan, amilyennek mi szeretnénk. Persze ő kvantumfizikára, meg tér-idő elméletekre, meg a fizika nagy állandóira gondolt, amikről persze most derülget ki, hogy nem is olyan állandók.
Szerintem a világ úgy redőzik, ahogy mi érzünk, vagyunk, rezonálunk. Ha rumlis vagy, körülötted is minden rumlis. Ha a Szellem rendben van odabent, akkor kívül is kellemes változások jönnek. Udvariasságból vagy nem, de minden a saját szájízed szerint alakul. A sorsát mindenki magának köszönheti, sőt lassan úgy gondolom, maga is csinálja meg, magának előre, mintha legózna.
Szóval itt az ideje rendet rakni. Mindenkinek a saját háza táján. Aztán csak meg kell várni, hogy a világ kisimuljon körülöttünk, mint a Megye Középföldjén, tavasszal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése