Muszáj írnom az új filmről, úgy is csak hétmillió bejegyzés született róla még a neten, én is csatlakoznék :-)
Nem azért, mert sikkes írni róla, és nem is azért, hogy javítsam a PageRankomat, hanem mert jó a film, és legalább másfél napot meditáltam rajta.
Ugye ez egy szabvány Pocahontas történet, az idegen világból érkező John Smith kapitány beleszeret a helyi indiánfőnök lányába, aki a törzs hercegnője, és szép is, meg okos is. Eközben az idegeneknek a bentlakók aranyára fáj a foga, amit azok nem is ismernek, nem is használnak semmire. A bentlakók tökéletes harmóniában élnek a bolygójukkal, miközben a betolakodók olyan nagyon "betolakodósak".
Mégis. A világ, a grafika tökéletes, Pandora gyönyörű és minden veszélye ellenére nagyon is szerethető, miközben az elhagyott Föld már halott, növények rég nem nőnek rajta. A főgonosz bácsi valami hihetetlen zord önelégültséggel próbálja kifacsarni Pandora szívét is, ebből is látszik, hogy ha a katonáknak és parancsolóiknak etikát és történelmet tanítanának, kevesebb baj lenne a világon.
Cameron bácsi tökéletesen időzítette a film mondanivalóját, szomorúan összecseng az elcseszett klímacsúcs záróakkordjaival. Katartikus film egy apokaliptikus korban, a Táncoló talpak után jöttem ki így a moziból.
Ha csak pár elhízott amerikai döntéshozó máshogy kezd gondolkodni, már megérte. De ha fent nem is, legalább itt lent induljanak meg változások, elvégre elég sokan megnéztük ezt a filmet, nem? Aztán majd seggbe rúgjuk a megfelelő seggeket odafent is, elvégre ez a szép a demokráciában :-)
