Voltam Prágában. Szép város. Lenyúltak vagy 100 koronával. Van kicsi Eiffel-tornyuk, van kicsi Reichstag-juk, van egy kicsi Dunájuk. Minden járda macskakővel borítva és sok utca is macskakővel borítva és ez szép, ezért hoztam is haza macskakövet. A várost minden reggel keményen takarítják olyan közmunkaszerűen, és mégis: szemét nincs.
A harmadik típusú találkozások szerint (magyar turista találkozik egy cseh őslakossal) a csehek 90 százaléka mogorva, sőt elutasító, de volt 10 százalék aki kedves volt, mondjuk ez nem túl jó arány egy turistákból élő városnak. Kérdés persze, ha németül-ánglisul vagy valami más nagytőkés nyelven beszélnék, mit szólnának hozzá, a magyart nem komálták. Persze a pestiek is lopják a turistát ahogy csak lehet, mi is szemetelünk, lopunk és hangosan beszélünk más országokban, a negatív hozzáállásról nyilván mi is tehetünk.
A sör az viszont nagyon jó, e mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mintha a több millió liter megivott sör gyakorlata, szellemisége, intuíciója az idelátogató idegenbe is belélekvándorolna. Napi 3-4 liter átlagom volt barna kozel-ből, vesék alaposan kitakarítva, pedig itthon alig iszom sört, mert ugye Hamvas Béla bácsi szerint vannak sörnépek és bornépek és pálinkanépek, és Magyarország az Borország és a magyarok bornépek. Itthon tényleg "borravaló" a légkör, légnyomás, hangulat, a déli harangszók frekvenciatartománya, a nyelv zenéje, ezek nyilván mind a borra rezonálnak.
Prága a sörre rímel és marha jól beállították az egész felhangrendszert is (kaja, hangulat, épületek, utcanevek minden).
Sok kínai volt, ez is megerősíti, hogy Prága egy kicsit európai túrista-sablon, kötelező pipa, teszi ezt a giccs és a wow-effekt között lavírozva ügyesen. A kínaiak is itták a sört ezerrel. Pozitív, hogy a csehek nem hányják tele a sarkokat piával és virsli-darálékkal, mint azt a magyar gyerekek teszik péntek-szombat esténként, nem láttunk ilyet, kutyaszar is kevesebb volt, mint Pesten, bár volt. Részeg embert egyet láttam csak, egy amerikai vendéget, az is mintha megérezte volna, hogy itt valami illetlent követ el, csendesen szunyókált, míg a népek fotózták. Ami tetszett, hogy a legnagyobb templom tornyában tüzeket figyelő őr kedvéért felvittek annó egy nagy zongorát a toronyba, hogy kedvére zongorálhasson. Elvállalnám azt a munkát, bár egyszer már Prága fele leégett, hogy van-e kapcsolat a zongora és a tűzvész között azt nem tudom :-)
Szépek az utcák, homlokzatok, majd minden házat címeztek valakinek valahová, ház a medvének, kocsma a kötélverőhöz, ezt erősen így kellett volna hagyni, de Mária-Terézia rászaladt a nagy német precizitással, szóval mára vannak házszámok is. Csináltam 400 képet, hajnalban felkeltünk ketten a Károly-híd miatt, és így már csak húsz fotós volt a hídon meg egy menyasszony. Nekünk megérte, a menyasszonynak nem, frankón megfagyott csupasz vállal, de legalább nem izgett-mozgott, jól lehetett fotózni, a rovarokat is ezért tesszük hűtőbe egy órára.
Ja és láttam Benes szobrát a várban, keserű iróniával gratulálok hozzá a cseheknek. Ebből is látszik, hogy ki kell még mennünk, mert szinte csak kérdőjeleim vannak, a kialakult képet nyilván lehet árnyalni és biztos, hogy a cseh népben is van kedvesség csak meg kell találni. Lesz még elintézni való dolgunk egymással, szóval vissza fogok járni, és ha csak lehet társaságot is viszek, és olyan kedvesen elegánsan magyar fogok lenni mindenkivel, amennyire kedvesen elegáns csak egy magyar tud lenni. Egyelőre óvatosan azt mondom, van valami a kapcsolatunkban, amiből még akármi lehet. Ahoj popacsek!
