565

Nem tudom mit jelent ez az 565 a blogom mostani sminkjében, de jó számnak tűnik. 565-ből származik az első írásos bejegyzés a Loch Ness-i szörnyről ... meghalt egy császár is ... a göktürk-ök leigázták az ujgurokat ... van egy-két ilyen márkanevű mosó- és fényképezőgép. Sőt egy 565 négyzetméteres raktár is eladó a Soroksári úton.
Két perc munkával ennyit tudtam megállapítani 565-ről.

Hohó és a legfontosabb: Bach bácsi avagy Bach János Sebestyén egyik legfrankóbb munkája:
J.S. Bach - Toccata und Fuge BWV 565 vagyis a d-moll tokkáta és fúga
http://www.youtube.com/watch?v=_pY08e_tdtA
(kár hogy Lehotka játékában nincs meg a yutubin, szeretnétek. A fúga záróakkordjai nála a legszebbek, ilyet még egyik előadónál sem hallottam, vagy nagyon jó az orgona, vagy nagyon jó volt a sípok beállítása)

Hazaszálló

"...Érzem a sírbolt áramát:
nincsen egy-ember, csak család,
nincsen külön ítélet,
és meghatottan tisztelem,
hogy enyimnek-hitt testemen
ősök szokása éled..."

(Részlet Weöres Sándor Hazaszálló című verséből)

A Megye (The Shire)

Hú de régen írtam. Sok hülyeséget csináltam azóta, és kevés értéket, de ez valahogy általános manapság... nem csak velem.
Közben azért világosodik minden, bár épp a végső rendezettség előtti rumli állapotában vagyok. Biztos éreztél már olyat, hogy épp csak két hétre, két napra, egy-két lépésre vagy attól, hogy minden klappoljon. A hiányzó két centi. Az Úristen csinálta így meg a világot egy ismerősöm szerint, két centi mindig, mindenből hiányzik, csak hogy tudd, nem a mennyben vagy :-)

Lehet hogy sokan manapság nem érik el ezt a helyet, talán nem is tudjál miről beszélek. De mégis, talán az is lehet hogy mindenki, mindig a REND előtt van két centivel - mivel ez egy ilyen világ - és lehet hogy csak nagyon keveseknek sikerül életük végére kilábalniuk ebből az állapotból. Nem tom. Én itt vagyok lassan 7 éve, és látom a kiutat, de nehéz oda eljutni. Müller Peti bácsi mondta valahol: más dolog tudni, hogy át kell ugrani a szakadékon, és más átugrani rajta.

A világ körülöttem meg olyan mint én magam. Egy amcsi fizikus mondta, hogy a világ udvariasságból olyan, amilyennek mi szeretnénk. Persze ő kvantumfizikára, meg tér-idő elméletekre, meg a fizika nagy állandóira gondolt, amikről persze most derülget ki, hogy nem is olyan állandók.
Szerintem a világ úgy redőzik, ahogy mi érzünk, vagyunk, rezonálunk. Ha rumlis vagy, körülötted is minden rumlis. Ha a Szellem rendben van odabent, akkor kívül is kellemes változások jönnek. Udvariasságból vagy nem, de minden a saját szájízed szerint alakul. A sorsát mindenki magának köszönheti, sőt lassan úgy gondolom, maga is csinálja meg, magának előre, mintha legózna.

Szóval itt az ideje rendet rakni. Mindenkinek a saját háza táján. Aztán csak meg kell várni, hogy a világ kisimuljon körülöttünk, mint a Megye Középföldjén, tavasszal...