2009. december 31., csütörtök

Avatar

Muszáj írnom az új filmről, úgy is csak hétmillió bejegyzés született róla még a neten, én is csatlakoznék :-)

Nem azért, mert sikkes írni róla, és nem is azért, hogy javítsam a PageRankomat, hanem mert jó a film, és legalább másfél napot meditáltam rajta.
Ugye ez egy szabvány Pocahontas történet, az idegen világból érkező John Smith kapitány beleszeret a helyi indiánfőnök lányába, aki a törzs hercegnője, és szép is, meg okos is. Eközben az idegeneknek a bentlakók aranyára fáj a foga, amit azok nem is ismernek, nem is használnak semmire. A bentlakók tökéletes harmóniában élnek a bolygójukkal, miközben a betolakodók olyan nagyon "betolakodósak".
Mégis. A világ, a grafika tökéletes, Pandora gyönyörű és minden veszélye ellenére nagyon is szerethető, miközben az elhagyott Föld már halott, növények rég nem nőnek rajta. A főgonosz bácsi valami hihetetlen zord önelégültséggel próbálja kifacsarni Pandora szívét is, ebből is látszik, hogy ha a katonáknak és parancsolóiknak etikát és történelmet tanítanának, kevesebb baj lenne a világon.

Cameron bácsi tökéletesen időzítette a film mondanivalóját, szomorúan összecseng az elcseszett klímacsúcs záróakkordjaival. Katartikus film egy apokaliptikus korban, a Táncoló talpak után jöttem ki így a moziból.
Ha csak pár elhízott amerikai döntéshozó máshogy kezd gondolkodni, már megérte. De ha fent nem is, legalább itt lent induljanak meg változások, elvégre elég sokan megnéztük ezt a filmet, nem? Aztán majd seggbe rúgjuk a megfelelő seggeket odafent is, elvégre ez a szép a demokráciában :-)

2009. november 23., hétfő

565

Nem tudom mit jelent ez az 565 a blogom mostani sminkjében, de jó számnak tűnik. 565-ből származik az első írásos bejegyzés a Loch Ness-i szörnyről ... meghalt egy császár is ... a göktürk-ök leigázták az ujgurokat ... van egy-két ilyen márkanevű mosó- és fényképezőgép. Sőt egy 565 négyzetméteres raktár is eladó a Soroksári úton.
Két perc munkával ennyit tudtam megállapítani 565-ről.

Hohó és a legfontosabb: Bach bácsi avagy Bach János Sebestyén egyik legfrankóbb munkája:
J.S. Bach - Toccata und Fuge BWV 565 vagyis a d-moll tokkáta és fúga
http://www.youtube.com/watch?v=_pY08e_tdtA
(kár hogy Lehotka játékában nincs meg a yutubin, szeretnétek. A fúga záróakkordjai nála a legszebbek, ilyet még egyik előadónál sem hallottam, vagy nagyon jó az orgona, vagy nagyon jó volt a sípok beállítása)

2009. november 16., hétfő

Hazaszálló

"...Érzem a sírbolt áramát:
nincsen egy-ember, csak család,
nincsen külön ítélet,
és meghatottan tisztelem,
hogy enyimnek-hitt testemen
ősök szokása éled..."

(Részlet Weöres Sándor Hazaszálló című verséből)

2009. november 9., hétfő

A Megye (The Shire)

Hú de régen írtam. Sok hülyeséget csináltam azóta, és kevés értéket, de ez valahogy általános manapság... nem csak velem.
Közben azért világosodik minden, bár épp a végső rendezettség előtti rumli állapotában vagyok. Biztos éreztél már olyat, hogy épp csak két hétre, két napra, egy-két lépésre vagy attól, hogy minden klappoljon. A hiányzó két centi. Az Úristen csinálta így meg a világot egy ismerősöm szerint, két centi mindig, mindenből hiányzik, csak hogy tudd, nem a mennyben vagy :-)

Lehet hogy sokan manapság nem érik el ezt a helyet, talán nem is tudjál miről beszélek. De mégis, talán az is lehet hogy mindenki, mindig a REND előtt van két centivel - mivel ez egy ilyen világ - és lehet hogy csak nagyon keveseknek sikerül életük végére kilábalniuk ebből az állapotból. Nem tom. Én itt vagyok lassan 7 éve, és látom a kiutat, de nehéz oda eljutni. Müller Peti bácsi mondta valahol: más dolog tudni, hogy át kell ugrani a szakadékon, és más átugrani rajta.

A világ körülöttem meg olyan mint én magam. Egy amcsi fizikus mondta, hogy a világ udvariasságból olyan, amilyennek mi szeretnénk. Persze ő kvantumfizikára, meg tér-idő elméletekre, meg a fizika nagy állandóira gondolt, amikről persze most derülget ki, hogy nem is olyan állandók.
Szerintem a világ úgy redőzik, ahogy mi érzünk, vagyunk, rezonálunk. Ha rumlis vagy, körülötted is minden rumlis. Ha a Szellem rendben van odabent, akkor kívül is kellemes változások jönnek. Udvariasságból vagy nem, de minden a saját szájízed szerint alakul. A sorsát mindenki magának köszönheti, sőt lassan úgy gondolom, maga is csinálja meg, magának előre, mintha legózna.

Szóval itt az ideje rendet rakni. Mindenkinek a saját háza táján. Aztán csak meg kell várni, hogy a világ kisimuljon körülöttünk, mint a Megye Középföldjén, tavasszal...

2009. március 19., csütörtök

Obama odavág, és Te?

Hát ja. Rossz fiúk voltak a bankos meg biztosítós nagykutyák, osztogattak azUsától visszakapott a pénzből jócskán maguknak is, pedig azért kapták, hogy ne menjenek tönkre olyan nagyon, szegénykék. Obamánál ez kiverte a biztosítékot. (Már nem az hogy szegénykék, hanem hogy osztogattak :-)

A millió dolláros amcsi jutalmak láttán persze sárga irigység töltheti el a hazai bank és biztosítószektor fejeseit, bár itthon se mehet olyan rosszul a szekér. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a 100-200 vagy mittomén-mennyi milliárd forint plusz APEH-bevétel negyedét osztottak ki jutalomként itthon, abból a pénzből, aminek a behajtása egyáltalán nem csökkentette se a fekete, se a szürke gazdaságot, egyszerűen a kkv. szektort csapolták meg. Persze a mi niszterelnökünk nem kezdett el dadogni, és a pénzt sem sztornózta vissza mint Obama teszi. Sőt még csak nem is nagyon reagált. De hát mit is várhatnánk. tényleg.

Rá kell jönnünk végre miről is szól ez a gazdasági világválság. Aki nem tudná, duracell-ek vagyunk, rabszolgák, rákapcsolva a globális vezetékekre, mint a Mátrixban. Magyarországot megvette az IMF, az energiapiacunktól kezdve az élelmiszer-láncokig minden külföldi kézen van, nekünk csak az a dolgunk, hogy amit keresünk, elköltsük. Vagy annál is többet, mert a legjobb üzlet a hitel. Az ország és a kisember szintjén is.
Elhitetik Veled hogy jól élsz, miközben szellemi, erkölcsi válságban vagy, időzavarban szenvedsz, minden idődben a javakat hajszolod, a boldogságról már semmit sem tudsz, az is lehet hogy ezt tök magányosan olvasod, és már csak az iwiwen kommunikálsz.

Ha így van, most van itt az ideje kiszállni:
  • Egyél saját termesztésű vagy bió zöldségeket, néha-néha húst is, de jól nézd meg honnan.
  • Vásárolj kistermelőktől, szervezz közösségi fenntartású termelői csoportokat.
  • Harcolj a génmódosító lobbi ellen, ne egyél kémiai gyógyszereket (az is csak egy globális biznisz, de nem neked és nem a gyógyulásodért)
  • Ne vezesd be a gázt, csinálj földházat kis költségvetésből, kerüld a technológai "zöldülést", ami csak az ipar egy újabb próbálkozása.
  • Tüzelj fával ha teheted.
  • Spórolj a vízzel és az energiával.
  • Járj sokat biciklivel vagy gyalog.
  • Szard le nagyívben az összes magyarországi politikust, ne menj el szavazni, gyakorolj polgári engedetlenséget (tojást már úgyse dobálhatsz :) a politika ebben az országban nem rólad szól. Csak szólok, hogy nem volt rendszerváltás, csak "kiegyezés". Persze vannak eszközeid, erről majd máshol írok...
  • Legyen CSALÁDOD, szaporodj (de ne a támogatásért), az élet csak úgy jó, ha van kivel élni, az utódokról, ősökről meg oldalezreket tudnék írni...
  • Ne foglalkozz a kapitalizmussal, a globális fogyasztói-egyszemélyes önzés, mint látod, nem vezetett sehova.

Én sem tudom mit lehetne "bevezetni" helyette, de majd dolgozunk rajta, ha már sokan gondolkodnak így. Az is lehet, hogy simán átcsúszik valami másba, valami jobba. De hogy a réginek vége van, ugye Te is érzed?

Várj türelmesen, vagy dolgozz szép lassan. Legalább 3 milliárd duracell él a Földön, van kivel megértetni a dolgot.

2009. február 2., hétfő

Lajkó Félix koncert, m1

Az m1 televízsön a ma esti Lajkó Félix koncerthez kirakta a 12-es karikát, hogy csak nagykorú jelenlétében vagy mi... No comment.

2009. január 17., szombat

Seggrázó rapp, és hazaértem

(ezt még tavalyelőtt írtam, szinte pont két éve ilyenkor, még nem blogba... :)

Tényleg hazaértem. Péntek délután van, a 2007-es év első, csonka hete tele melóval, bőven sok volt a három nap is. A tiszta arc, amit a két hét pihenés vasalt simára, már nem néz vissza rám a tükörből, csak a szokásos karikás szem és borosta.

De mégis, most hazaértem. Nem csak azért mert jön a hétvége. Bekapcsoltam a tévét, néztem a Vivát műsorát, tudod amit a fiatal csávóknak nyomnak, ilyen muzsik csanel. Valami koca-cola lista, egy magyar szám, egy amerikai.

Ilyenkor, fáradtan néha az ember olyan tisztán lát dolgokat. Minden felerősödik, szinte látod az illatokat és érzéseket, a világ fátylai fellebbennek és minden meztelen körülötted, Te magad is.

Hogy direkt csinálták-e nem tudom, de olyan volt a műsor, mint egy meditációs gyakorlat, belégzés-kilégzés, építés-rombolás, mindenség-üresség. Pierrot: Hazaértem, majd egy seggrázó amerikai picsa. Cipő Tyereskovát szereti republikánusan, majd egy torzszülettekből toborzott üres neoavantgárda. United hangok: Magyarország (kösz, hogy Ibolya is!), majd szintén amerikai picsák, fűszerezve egy ázsiai fejjel, de még mindig a Semmi, no gondolat.
Egy sima egy fordított. Nem juthatna róla eszembe a jin-jang, de mégis. Elgondolkodtató, hogy ha van Szellemileg leépülő része a világnak, akkor nyilván kell lennie épülő, mélyülő-magasodó, tisztuló részének is. A fizika szerint, ha valahol csökken a nyomás, és a rendszer zárt, akkor valahol máshol növekednie kell. A két félnek egyformának kell lennie, vagy igaz a Hamvas bácsi által (is) mondott felfelé spirál? Vagyis zárt a rendszer, avagy az úristen gondoskodott tágulási tartályról? Van fejlődés az Emberek Idejében, vagy inkább jöjjön az ötödkor?
Magyarország szellemileg épül, egyre tisztul, ez nekem már tiszta sor. Azt mondod hülye vagyok, mert most szedték szét Budapestet, orbánkirály meg vesszengyurcsány, de hát ne haragudj, engem ez nem érdekel. Vagy inkább éppen ezért. Azt mondod, hogy az amcsik meg a többi népek milyen sirályak a demokráciában, mi meg itten rendőröket verünk és viszont. Nem. Ők csak szebben hazudnak maguknak. Mosolyognak, közben üres a fejük, de ami rosszabb, üres a szívük is.

Persze idehozhatsz egy csomó kiváló tengerentúli énekest, akik megvédik amerikát és részben igazad is lesz, mert soha nem csak fehér és fekete, yin-yang keveredik. Sarkítottam, erősen. De mégis, amerikából inkább a múlt kell, mint a jelen. Inkább az indiánok, mint a betolakodók. Inkább a hippik, mint a fiúzenekarok meg a seggrázó reppermacák.
Az is lehet hogy van magasodás odaát is (hajrá sziúk! vissza őseitek földjét!), mint ahogy süllyednek dolgok itt is rendesen. Lehet hogy mindenki a saját kis világában kell hogy megtapasztalja a dimenziókat.

Gollam zuhan a tűz hegyében, mingyá kampec nekie, miközben átszellemült arccal szorítja a Drágaszágot. Ez most a világ. De itt, az ős Föld arany szíve fölött, ebben a körberágott hazában a dalnokok (már aki nekem számít) újra valamiről énekelnek, érzem az illatát. A felszínen és kábé 1500 kilométer mélységig (magasságig) közben úgy keverik a szart globálisan, hogy alig érzem, de érzem. Itt van.

Fordul az Öreg planéta, hosszabbak a nappalok, jön a tavasz. Hajrá, igazi hangok, énekeljetek.
Ez itt az én hazám, ...
Velem az út is megfordul, haza hozzád, Magyarország.