2008. december 2., kedd

Nooszféra-banditák (de ki is itt a terrorista?)


Először is, talán van aki megkérdi mi a szösz az a nooszféra. A kifejezést Eric S. Raymond: A katedrális és bazár című könyvében olvastam, a nooszféra biz a szellemi alkotások fizikailag nem létező birodalma. A szellem országa, minden emberi alkotás ott csücsül benne valahol, s mint ilyen birodalom, nem létezik csak ez elmében. Pont az az érdekes benne, hogy mennyi nagy cég és kapitalista próbálja kisajátítani, pedig nem is létezik, csak a fejünkben...

Vádat emeltek a Pirate Bay ellen. Merthogy rosszfiúk, a szervereiket üzemeltetik, reklámbevételre tesznek szert, miközben szigorúan törvénytelen filmletöltéseket támogatnak.Vagyis hasznuk származik abból hogy illegális, érti Virág elvtárs ILLEGÁLIS tevékenységet folytatnak a világhálón! Tök sirály, hogy a Warner, az MGM, a Columbia Pictures, a 20th Century Fox, a Sony BMG, a Universal és az EMI a felperesek. Ők degeszre szedték magukat a kultúra-bizniszen (vagy nevezzük talán általuk gerjesztett kultúra-diktatúrának) a 20. században, miközben pölö Madonna a lemezei bevételének 3%-át kapta meg ebből (valahol olvastam), és még így is mennyi pénze van ugyebár. Szóval sajnálom szegény (verypoor) kiadókat...szemét hackerek, micsoda károkat okoznak a társadalomnak (sic!).

NO. Az tetszik ebben a 21. században, hogy lassan vége a nooszféra kisajátításának. A kiszabadult szellem nem tűri a kötöttségeket. Ezek a kiskapitálisták nem is látják, hogy kulturális forradalom zajlik a szemük előtt, csámcsogják a saját szabályaikat, miközben a világ szépen túllép rajtuk.
Majd kétszáz évig, a középkor és a felvilágosodás halvány fényei után, a "szükségletek" klasszikus közgazdaságában tengetve életünket, megpróbáltuk a kultúrát is pénzesíteni. Az emberiség utolsó szabad múzsája azonban még ellenáll.

Legyen vége a divatmacsó, trend-teremtő, fiúzenekar-gyártó, pléjbekk-szagú píár-mocsoknak, jöjjön hát az underground unplugged unicum, a világzenei freedom-neohippi light-graffiti.

2008. október 3., péntek

Lótörténet, avagy horse-story

Ezt most hallottam és ez már történelem, és én szeretem ezt. Nem az én történetem, nem is loptam, de tanulságos hát tessék:

A második világháború végén járunk, az oroszok már az országban (spájzban :-), szisztematikusan pakolják ki az értékeket (Pesten a front mögött alig kétszáz méterrel, profi csapatok, lista alapján mentek címekre a műkincsekért, de most nem ez a lényeg).

A magyarnak azonban van egy mindennél nagyobb értéke (akkor még így gondoltuk), vagyis "jószága", a LÓ. Illyés Puszták népében van: a magyar két dologba tud szerelmes lenni, szép nőbe és szép lóba. És mivel a szép nőköz is igencsak értünk, ugyanígy értettünk (múlt idő?) a szép és jó lovakhoz.

(Tiszta vicc ma már ilyeneket írni mi? Ciki, idejétmúlt, nem elég globál-emó-funky vagymi.)

Az oroszok elől egy katonatiszt menekíti ki Németországba a katonaság 40 tenyészménjét, gyönyörű jószágokat, a magyar katonai lótenyésztés genetikai csodáit.
A lovak egy német kisvárosban, egy kedves kovácsember színjében lettek elszállásolva, nem fért el mind, ezért ötöt a polgármester vett magához.

Az oroszok elől biztonságban voltak tehát, de az ördög máshonnan bújt elő. A lovakat a felszabadító amerikaiak hajtották, lopták el, amoúgy cantrisan (country-san:). Így lesz kerek történet ugye?

Az öt ló, egy kivételével megmaradt, a Koporsó nevű ébenfekete mén szöget nyelt a polgármesternél, a katonatiszt maga lőtte le. 4 ló érkezett vissza az országba a háború után, a negyvenből.

A katonatiszt lánya még lovagolt rajtuk. Ő mesélte el ezt nekem.
Szilva, köszönöm.

Mért az amik, mért pont a Koporsó, mért szöget? A sors pedig azért teszi mindezt, hogy okosodjunk, vagyis bölcsüljünk belőle. Akinek van füle, hallja.

2008. február 6., szerda

első blog...

Na ide is eljutottam. Helyszín a Bródy Sándor Megyei Könyvtár nyilvnos internet spotja. Billentyűzet,egyilyen asztlra ragasztható gumivacak, ezek zerint nem lehet rajta gpelni...de gyérdekesebb olvasni, új szavak születnek, pölö -gyérdekesebb- :-), ok jobbshift nem megy...
Szóval már másfél éve akarok blogot írni.
elkezdem.