NEMJÓ

Elöljáróban csak annyit, hogy nem vagyok zsidó és nem vagyok zsidógyűlölő sem. Nem jó, ha bárki bármilyen szobrot megaláz, de tudom, hogy időnként vannak ledöntésre váró szobraink. Ha Kádárnak, vagy akár szent István királynak lehet szobra (akik mindketten több tízezer magyar ember halálában bűnösek), akkor lehet Horty-nak, de akár Ronald Reagan-nek is. Örülök neki, ha Pest-Budán olyan emberek szobrai állnak, akik zsidók ezreit mentették meg egy embertelen háborúban. Szerintem mindezek elférnek egymás mellett, mert ez a múltunk. Remélem, sok más magyart sem bántanak az elveim, és remélem, hogy itt a magyarországi zsidók többségét is ide foglalhatom. Ez jó.
DE.
Megbántottak egy vallási vezetőt, vallásában és hovatartozásában sértették meg, azt hiszem, főleg inkább a hovatartozásában. Ez nem jó, de az is tény, hogy ez a Horty-szobor leöntése UTÁN történt, ha értetek. Nem kellene radikálisan tetemre hívni a radikálisokat. A beszólósok ugyanis elégedetlenek. Nem feltétlenül annyira rossz emberek ők, csakhát. A vallási vezető mellett ugyanis mindenki, azonnal, nyilatkozatban és minden lehetséges módon kiállt, hatalmas mellénnyel. Ez jó, elfogadom. De ma is, tegnap is, és bizony holnap is magyarok ezreit verik meg, alázzák meg pár száz kilométerre a fővárostól, csak mert magyarul beszéltek, egyszerűen mert magyarok. Nem a vallásukban, csak a hovatartozásukban sértik őket, folyamatosan. Nem is olyan régen egy magyar lányt hurcoltak meg bíróságon és sajtóban, az ügy olyan mértékben büdös, hogy más épp ezért gyanús mindenki, aki benne van, a lányon kívül.

• Ha magyart bántanak, nem születnek nyilatkozatok, csak ímmel-ámmal, olyan kelletlen módon.
• Nem áll ki minden politikai oldal azonnal értük, hanem vannak, akik csak hallgatnak. 
• Akik hallgatnak, azok megakadályozták többek között a kettős állampolgárságot is.
• Vannak emberek, akiket nem visznek börtönbe, pedig kellene.
• Összességében úgy látom, vannak emberek, akik érdem nélkül fontosabbak másoknál. 

Emiatt elégedetlenek sokan. Nem jó, ha bizonyos emberek, csak hovatartozásuk, vallásuk, vagyoni helyzetük, társadalmi pozícióik miatt fontosabbak, vagy csak fontosabbnak látszanak másoknál, és nem érdemelték ezt ki. Nem jó, ha egy amerikai többet ér egy afganisztáninál. Nem jó, ha egy izraeli többet ér egy palesztinnál. Nem jó, ha egy nyugat-európai többet ér egy kelet-európainál. Nem jó, ha egy ismert vallási vezető többet ér, mint egy közember, vagy közemberek százai. Nem jó, ha egy hatalomhoz közeli nagytőkés többet ér, egy vidéki, helyben lakó gazdánál. Nem jó, ha egy jobboldali többet ér egy baloldalinál vagy fordítva. Ez mind mind kettős mérce.

Sajnos kezdünk egyre tisztábban látni, és fáj a szívünk, nekünk, megbántottaknak, egymásért.
Vannak, akiknek egymás ellen. Ez az, ami főleg nem jó.

Mint a legtöbbször, az agresszió mögött indulatok, félelem és fájdalom van. Aki leöntötte a Horty-szobrot, abban is, és aki megbántotta a főrabbit, abban is. A legtöbb magyarnak azonban egyre jobban fáj a mindenütt jelen lévő kettős mérce, az alábbvalóság érzése, nekem legalábbis fáj. Lassan jobban fáj, mint az, hogy egyvalakit vallásában és hovatartozásában megbántottak. Bocsánat, lehet, hogy ez nem jó, de így van. Persze, mondhatod, hogy a világ így működött minden eddig időben, és mindig lesznek különlegesebbek, akik nem érdemelték ezt ki. Ja. Az elnyomottaknak meg mindig elegük lett ebből. Ez is így működik, és ehhez mi magyarok speciel nagyon értünk.

Skót dudás Egerben

Egerben x rendezvényt az első magyar skót dudás muzsikája nyitotta meg. 
Próbálom én megérteni a tisztelt szervezőket (és nem bántani az öreg dudást). Szerintem úgy gondolták, nekünk nincs kultúránk, népzenénk, nem lehet hova nyúlni ha egy bulit meg akarunk nyitni, nincs már nemzeti büszkeségünk, sőt még dudásaink sincsenek. 
Hát ez van, légy üdvöz, szent globalokultúra, én még nem nyalom a segged, majd talán a legutolsók között.

Márc. 15-i beszéd

Nem kívánok sokat beszélni, mert ezen az ünnepen inkább énekelni, verset mondani kell.

Mégis: az első szó, ami eszembe jut az ünnep kapcsán, a büszkeség. A magyar amúgy is nemzetére, dicső múltjára büszke ember, és főleg régebben, a középkorban, a reformkorban volt az. Büszkén álltunk ki igazunkért, az egyetlen forradalmat csináltuk meg, amely a sikeres katonai ellenállásig jutott, a leghosszabbat és a legeredményesebbet az európai forradalmak közül. Az ellenünk lázított románok, szerbek, szlovákok és a horvát és osztrák seregek együtt sem bírtak velünk, csak a cári Oroszország segítségével, négyszer annyi ágyúval és majdnem háromszoros túlerővel tudtak legyűrni bennünket. Büszkék lehetünk őseinkre, a mai napon kiváltképp büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk.

Tisztelet a bátraknak – ez az idei év hivatalos szlogenje. A tisztelet és a hála érzése jogos, sőt kötelező. Ha ők nem teszik meg, amit megkövetelt a haza, akkor ma talán nem beszélnénk itt magyarul.

De vajon eleget teszünk-e azzal, ha csak tiszteljük őket, azért amit tettek? Példaként szolgálnak-e a mai magyarságnak, összehasonlítjuk-e tetteinket az ő áldozatukkal? Követjük-e ma szellemiségüket, ők büszkék lennének-e ránk, ha ma látnának?

Ma olyan világban élünk, amikor már nem kell meghalni a hazáért. Akár könnyebbnek is látszódhat az hazához való viszonyunk, de ugyanakkor bonyolultabb is. Az ellenség ugyanis nem változott. 1848-ban támadást akkor véglegesítette ellenünk az osztrák vezetés, és az osztrák bankrendszer, amikor Kossuth a saját pénz, a Kossuth-bankó kiadása mellett döntött. Akkor is szembe mertünk fordulni a nemzetközi pénzvilággal, és most is megpróbáltuk, próbáljuk.

A támadás ma is támadás: Évek óta minden megtermelt értéket kivisznek az országunkból, a magyar föld két év múlva szabadon harácsolható lesz, az értékeink, cégeink, ingatlanjaink külföldi bankok kezében vannak. 1848-ban sokkal direktebb volt a támadás, sokkal egyszerűbb volt eldönteni ki melyik oldalon áll, mi igaz és hamis. DE ma is halálos veszélyben vagyunk.

1848 régi, szinte csak szótárakban fellelhető értékeket tanít nekünk: becsület, család, haza. Talán még érezzük, hogy értékek, de a világ már próbálja elhitetni, hogy nem az. A nagyvilág szerint a család lassan felesleges, a haza egy nevetséges eszme, maradi, nem való már egy mai felvilágosult fiatalnak. A becsület szó pedig lassan kiveszik a köznyelvből, ha így folytatjuk tovább.

1848 arra tanít bennünket, hogy ezeket az értékeket nem szabad veszni hagyni. Ezért nem kell hangzatos és hosszú beszédeket tartani, sem ma, sem máskor. Helyette cselekedni kell, ahogy akkor 1848-ban sem a papolást választottuk. Ma is van miért és mi ellen harcolni, ha nem fegyverrel, hát ésszel. Vehetünk magyar terméket még ha drágább is, szervezhetünk helyi pénz mozgalmakat, újraindíthatjuk a Hangya-szövetséget, választhatunk barantát a zumba helyett, ősmagyar tetoválást a globális helyett, magyar világzenét a multipop helyett.

Azt gondolom, hogy a hagyományos és a helyi értékeket rögeszmésen tagadó, a pénzisten hatalmát éltető, a nemzeti eszmeiséget kigúnyoló világrend az utolsókat rúgja.

Ma a Google kezdőlapját 1848 március 15-e emlékének szenteli. Ezt látja az egész világ, azok a népek, és azok a pénzügyi nagyhatalmak is, akik akkor ellenünk fordultak. Ez a kezdőlap, a világ legtöbbet letöltött oldala ma a magyar nemzet színeiben jelenik meg. Ez is egy kis győzelem.

Zárógondolat: Kassai Lajos, az ősmagyar íjászat újrafelfedezője mondta: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit ők követtek.” 

Prága

Voltam Prágában. Szép város. Lenyúltak vagy 100 koronával. Van kicsi Eiffel-tornyuk, van kicsi Reichstag-juk, van egy kicsi Dunájuk. Minden járda macskakővel borítva és sok utca is macskakővel borítva és ez szép, ezért hoztam is haza macskakövet. A várost minden reggel keményen takarítják olyan közmunkaszerűen, és mégis: szemét nincs. 
A harmadik típusú találkozások szerint (magyar turista találkozik egy cseh őslakossal) a csehek 90 százaléka mogorva, sőt elutasító, de volt 10 százalék aki kedves volt, mondjuk ez nem túl jó arány egy turistákból élő városnak. Kérdés persze, ha németül-ánglisul vagy valami más nagytőkés nyelven beszélnék, mit szólnának hozzá, a magyart nem komálták. Persze a pestiek is lopják a turistát ahogy csak lehet, mi is szemetelünk, lopunk és hangosan beszélünk más országokban, a negatív hozzáállásról nyilván mi is tehetünk.
A sör az viszont nagyon jó, e mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mintha a több millió liter megivott sör gyakorlata, szellemisége, intuíciója az idelátogató idegenbe is belélekvándorolna. Napi 3-4 liter átlagom volt barna kozel-ből, vesék alaposan kitakarítva, pedig itthon alig iszom sört, mert ugye Hamvas Béla bácsi szerint vannak sörnépek és bornépek és pálinkanépek, és Magyarország az Borország és a magyarok bornépek. Itthon tényleg "borravaló" a légkör, légnyomás, hangulat, a déli harangszók frekvenciatartománya, a nyelv zenéje, ezek nyilván mind a borra rezonálnak.
Prága a sörre rímel és marha jól beállították az egész felhangrendszert is (kaja, hangulat, épületek, utcanevek minden). Sok kínai volt, ez is megerősíti, hogy Prága egy kicsit európai túrista-sablon, kötelező pipa, teszi ezt a giccs és a wow-effekt között lavírozva ügyesen. A kínaiak is itták a sört ezerrel. Pozitív, hogy a csehek nem hányják tele a sarkokat piával és virsli-darálékkal, mint azt a magyar gyerekek teszik péntek-szombat esténként, nem láttunk ilyet, kutyaszar is kevesebb volt, mint Pesten, bár volt. Részeg embert egyet láttam csak, egy amerikai vendéget, az is mintha megérezte volna, hogy itt valami illetlent követ el, csendesen szunyókált, míg a népek fotózták. Ami tetszett, hogy a legnagyobb templom tornyában tüzeket figyelő őr kedvéért felvittek annó egy nagy zongorát a toronyba, hogy kedvére zongorálhasson. Elvállalnám azt a munkát, bár egyszer már Prága fele leégett, hogy van-e kapcsolat a zongora és a tűzvész között azt nem tudom :-)
Szépek az utcák, homlokzatok, majd minden házat címeztek valakinek valahová, ház a medvének, kocsma a kötélverőhöz, ezt erősen így kellett volna hagyni, de Mária-Terézia rászaladt a nagy német precizitással, szóval mára vannak házszámok is. Csináltam 400 képet, hajnalban felkeltünk ketten a Károly-híd miatt, és így már csak húsz fotós volt a hídon meg egy menyasszony. Nekünk megérte, a menyasszonynak nem, frankón megfagyott csupasz vállal, de legalább nem izgett-mozgott, jól lehetett fotózni, a rovarokat is ezért tesszük hűtőbe egy órára.
Ja és láttam Benes szobrát a várban, keserű iróniával gratulálok hozzá a cseheknek. Ebből is látszik, hogy ki kell még mennünk, mert szinte csak kérdőjeleim vannak, a kialakult képet nyilván lehet árnyalni és biztos, hogy a cseh népben is van kedvesség csak meg kell találni. Lesz még elintézni való dolgunk egymással, szóval vissza fogok járni, és ha csak lehet társaságot is viszek, és olyan kedvesen elegánsan magyar fogok lenni mindenkivel, amennyire kedvesen elegáns csak egy magyar tud lenni. Egyelőre óvatosan azt mondom, van valami a kapcsolatunkban, amiből még akármi lehet. Ahoj popacsek!

30 év zenei fejlődése egy percben

Ma 37 évesen arra döbbentem, hogy már szinte csak magyar népzenét és magyar alapú világzenét hallgatok és tökéletesen jól érzem magam. Hogy beszűkülés-e ez, vagy megtaláltam a helyes utat? Döntse el mindenki, itt van 30 évnyi zenei fejlődésem(?) egy percbe sűrítve. Csak azért írom így le, hogy aki akarja járja be ezt az utat újra, vagy ne :-)

Először apám zenéi tudatalatt, gitár és pop és magyar beat és rock és pop, mert az öreg igazi 60's-70's beatzenész volt, aztán meg zoltánerika és moderntalking és angol tánczenék a házibulikhoz, majd nyugati zene meg depechemode, mert az a menő (hé még szocializmus van!), csajoknak nagy hangerőn, hogy ki vagyok én, bonanza banzai, de ez már középiskola. Ott jön a komolyzene hű ez a bach, hű ez a vivaldi, kezdjünk el kórusénekelni innentől jó 10 évig Concentus Szeged, megnyertünk 2 gyulait, meg jöttek a historikusok, madrigálok, és öszhangzattan meg zongora, és nyomatni lgt, PADLÁS. És tyű ez a bartók, de nem értem basszus, de kodály psalmus hungaricus okés, és vazze, mennyi ez a komolyzene, szimbolika, modernek, gershwin, hú. Ja meg HAIR, jesuschristsuperstar, Kórusban Farkas, pataki diákdalok, szép népdalfeldolgozások, másnépekzenéje. ISTVÁNaKIRÁLY. És egyetem, világzene, enya, deep forest, mp3, még több deep forest tetszik ez a világzene, hű tele van magyarokkal, ghymes, elszórtan muzsikás, egyre kevesebb deep forest, jé van ez a kelta zene, jók az írek, hej magyarok is nyomják, világzene, afrikai világzene, magyar világzene, ír világzene, spanyol világzene, magyar világzene, elszórtan muzsikás, majd kerekesband, holdviola, köztársaság bandája, muzsikás koncert, dunatv, egyre több muzsikás, egyre több igazi népzene, kevesebb világzene...

hát ez van, tetszik ahol most vagyok. Végül is magyar vagyok, elég erősen. Majd egyszer mesélek a lányaim mongolredőiről, és a családom nevének eredetéről is :-)

Egy blog bejegyzés a MAGYARSÁGRÓL

Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja. Ez akár kiváló alkalmat jelenthetne a Magyarságról elmélkedni, de inkább csak véletlen egybeesés. Nemrég volt a Könyvhét megnyitója is Egerben, ahol egy páran kigyűlölték és bántani próbálták Eszterházy Pétert, mert írt olyasmiket, hogy a magyar meg van savanyodva, meg le kell önteni róla a trianoni savanyúvizet, meg ilyesmi.

Szóval aki nyitott szemmel jár manapság, annak előbb-utóbb sáros lesz a szembogara a sok sárdobálótól, és egyik fél (vagy harmad vagy negyed) se gondolja azt hogy csak rá gondolok, amikor sárdobálókat emlegetek, nem az ultrajobbosok és nem a zsidók és nem a cigányok oldalán mondom ezt. Ma túl sok oldalról dobálnak sarat, vagy sütik a másikra a sárdobálást. Sajnos ez a világ már nem fehér és fekete, sőt egész iparágak dolgoznak azon, hogy mindenki szürke legyen, de legalábbis foltos.

Harminc-iksz éves vagyok, kezdek már kilábalni a fiatalosság lendülete okozta előítéletekből. Kezdek rájönni, hogy nem népek és fajták tehetnek a világ bajairól, hanem mindig "csak" emberek, és nem is mindig egyének, hanem a kisebb-nagyobb hatalmú emberek apró tévedéseinek és rossz szándékainak összegzése. Hamvas Béla azt mondja, nincsenek rossz emberek, csak rossz nevelés. Hát marha sok embert neveltek rosszul mostanában. Ráadásul, ha a a jó tettekre igaz, hogy egy meg egy az több mint kettő, akkor a rossz tetteknél egy meg egy legalább öt. Rombolni sokkal könnyebb mint építeni.

Hogy jön mindez a magyarsághoz? Mit keresnek itt a zsidók és cigányok, vagy akár az MTA, vagy a genetika :-? Hát ez az. Ha ma magyar akarsz lenni, tiszta és őszinte szívvel, akkor nagy fába vágtad a fejszédet, én már tudom. Legalább 10 éve ébredezik bennem a magyar lélek, de az igaz út olyan vékony, a gonoszság és álszentség és düh és hazugság ártó mágiája olyan sűrűn veszi körül, hogy majdnem lehetetlen végigmenni rajta. Majdnem. Azt is tudom, hogy sok magyar-gárdista, sok neonáci, cigány és/vagy zsidógyűlölő ugyanezen az úton indult el, csak eltérítették, lelökték, megrontották őket. Mint egy fantasy, ahhoz hogy fehér mágus maradj, nagyon óvatosan kell lépkedj, és nem szabad sietni, és mindig a szívedre kell hallgatni.

Ez az írás azért készül, mert biztos hogy nem egyedül járok ezen az úton, hátha mást is érdekel, mi szerintem a magyar, mi számít nekem hungarikumnak. Rengeteget olvastam az elmúlt tíz évben, de még nem eleget. Most leírom, ahol most tartok fejben, nekem is számvetés ez, pár év múlva érdekes lesz.

Ez volt a bevezetés. A többit csak lassan. Eleve meg kell várni, kitiltja-e a Google a világból ezt az írást, a sok náci és zsidó szöveg miatt.

Szeretem a LOTR-t, a Trónok harcát, de a magyar népmeséket, a magyar népdalokat, a CSÍK zenekart és a rackáékat, az összes olyan filmet, ahol küzdenek az elnyomás ellen, a szabadságért. Azt mondták régebben, hogy a magyar egy szabadságharcos lelkületű ember (ja a 300 című filmet is :-), de miért ne lehetne ez igaz a görögökre is, vagy az amerikaikra... szóval ez a létforma most a magyarság sajátja, vagy inkább humán alaptípus? Vagy én mentem ki a divatból, és már a magyarokat se lehetne rávenni egy jó kis 1848-ra, még egyszer? Ki tudja. Nekem még mindig fáj a szívem, ha magyart bántanak a szomszédjainkban, de (ma már) nem akarok azonnal kardot ragadni, főleg amióta nagy vonalakban sejtem, mi rosszat is csináltunk mi a nemzetiségekkel trianon előtt.

Úgy látom, hogy sok minden agyon van hallgatva ebben az országban.

...

Javaslataim a jövőre vonatkozóan:

• Kiránduljunk minél többet a szomszédos országok magyar lakta területeire, várásoljunk, költsük ott a pénzt, ne görögben meg máltán, meg mittomén. Sőt, vegyünk ott telkeket-házakat, ne Horvátország szigeteit vásároljuk meg, hanem például a Felföld gyönyörű területeit. Akár pénzalapot vagy támogatási rendszert is létre lehetne hozni a magyar állampolgárok erdélyi, felföldi stb tulajdonvásárlásai érdekében. Ehhez persze széchényi komolyságú újgazdagok kellenének...
• létre kell hozni egy nonprofit alapú, "alternatív" Tudományos Akadémiát, ami nem függ a mindenkori hatalomtól és a tőkétől, kutatási területei a magyar nyelv és rokonság, a valós történelem feltárása legyen. Ne kamuzasson egyik oldal sem.
• trianont írjuk mindig kisbetűvel :-)

Az Unió lefeküdt a gyógyszergyártóknak

Idén tavasztól nem lehet gyógynövényekből és természetes összetevőkből készült gyógyhatású termékeket gyógyhatásúnak nevezni, csak étrend-kiegészítőnek. A kamilla, a kasvirág, a macskagyökér és társaik mehetnek nyugdíjba, mert elavultak, mert minket felvilágosult európaiakat és amerikaiakat már csak a globalista gyógyszergyártók szintetikus csodaszerei tudnak meggyógyítani. Reklámok nyomják az agyunkba, hogy miket mire kell szednünk, és ha valaki történetesen almával és hársfavirággal kúrálja magát, arra úgy tekintenek a nagytőkés influenza-szérummal belőtt orvosok és gyógyszerészek, mint egy öngyilkosra.

Nem szoktam ilyet mondani, de most dögöljön meg mindenki, aki ebben benne volt, aki aláírt és intézkedett. Olvastam valahol egy tanulmányt, hogy az USÁban már az emberek fele valamilyen gyógyszer-mellékhatás következményeként hal meg. És most mi is ide akarunk eljutni, mert a nagygazdag-nagytőkés-nagyemberek még gazdagabbak akarnak lenni, és politikus kistesók meg aláírtak.

Magyaroszág az utolsó bástya, ahol még lehet nem génmódosított kukoricát termeszteni, az USÁban most tiltják be a háztáji termelést, miközben már az útszéleken is génpiszkált repce nő. Ilyenkor úgy érzem, tényleg a végső idők közelednek, mert bárhová nézek csak félőrült embereket és törvényeket látok.

Most fogok egy egyesületet létrehozni, amely a vidéki életért, a háztáji termesztésért, a kisgazdaságokért és a bio- ökotermesztésért fog küzdeni, amelynek a célja az lesz, hogy ne a multitól vásároljunk, hanem Pista-bától, házi füstölt sertés-húst, hogy újra legyen minden falunak pékje, kovácsa, hentese...

Könnyen lehet hogy mindezekért egyszerűen majd csak lelőnek bennünket, vagy megjelölnek, mint alsóbbrendű fajt. Mondjuk legyen a jelünk a zöld dávidcsillag :-) és ezen a nagyon is visszás beszóláson gondolkodjon el mindenki, aki az "igaz" történelmet és a mai hamis történetírókat, az újkori farizeusokat, a gazdagok gazdagjait és szokásaikat jól ismeri vagy akár gyakorolja.

Én bízom a jó változásban. Néha, ha nem vagyok ennyire elkeseredve, úgy gondolom, hogy ezek már a mannon utolsó rúgásai, hogy az értelmes, a vízöntő korába forduló emberiség lerúgja magáról ezeket a béklyókat. Sajnos ez egy újabb csalódás az Unióban, ilyenkor tisztán meglátszik, hogy kinek az érdekében is lett ez a nagy népek barátsága létrehozva. Ja, nem a miénkben.

Nem baj. Essen szét az Unió, essen szét a régi világ minden mocska, és épüljön fel valami olyan, amiben minden klappol. Az autókat felejtsük el, a levegő legyen jó, az emberek ne akarjanak mind milliomosok lenni, elégedjünk meg kevesebb újjal és legyen több újrahasználtunk. Talán megérjük mi is. Talán megéri az emberiség is.

Édes magyar vizünk

"A vízhiány jelentette veszély mérséklésére világszerte kiterjedt kutatások folynak, részint az édesvízkészletek túlfogyasztásának meggátlására, részint a szennyezettek megtisztítására és magának a szennyezésnek a csökkentésére. Az ivóvíz fogyása a Föld elnéptelenedéséhez vezethet. Hiába van a tengerekben rengeteg sós, a magas hegyek és a sarkvidékek jegében édesvíz, hiába újulnak meg a víz körforgása során a felszíni vizek a kontinenseken és törnek fel a mélyből gyógyhatásúak, az édesvízkészlet vészesen fogy. A folyamat okozója maga a víz nélkül életképtelenné váló emberiség."
(hvg)

Bezony. Idén tavasztól esővizet és kútvizet is hasznosító házi vízműrendszer táplálja nálunk a kádat, mosó és mosogatógépet, wc-öblítést. Tervezem, hogy a WC később átalakítható lesz szürkevíz-öblítésre is. Ehhez már beépítésre kerültek a csövek is, csak pénz kérdés, hogy mikor valósul meg. A havi ivóvíz-fogyasztásunk már így is legalább negyedére, ötödére fog csökkenni. Eddig ez a hozzáállás klappol a fenti idézettel, úgy érzem, jó irányba halad kis családom.

Csakhogy. Ha ötödére csökken az ivóvízfogyasztásom, akkor ötödével-tizedével kevesebbet fogok fizetni a vízellátómnak (a szennyvíz szoroz!), vagyis baj lesz, nem leszek elég jó rabszolga. Kíváncsi leszek, hogy ebben az országban büntethető lesz-e, amit csinálok, vagy mikor és kinek jut majd eszébe megadóztatni, hogy más vízforrásaim is vannak. A régi ásott kutak sarcolását régóta tervezik urbanlegend szinten, ha sokan fogják újra beindítani a hidroforokat, egyszer majd elpattan valakinek az agya odafent. A fizetős kutakat talán meg is érteném, hisz az is édesvízi készlet, sőt, ha úgy fogjuk fel, az esővíz felhasználásával is a közvízbázist csökkentem, én galád. Ugye érthető, erre mifelénk béközépeurópában valahogy nem az a fontos, hogy ivóvízzel öblítem a szart vagy sem, hanem hogy mennyit fizetek érte.

Azt hogy fordul a kocka, és valaha is támogatják majd az ilyen átalakításokat, csak félénken remélem... elvégre erős rendszerváltozás van, talán az agyakban is. A szürkevizes rendszerek támogatása például kifejezetten érdemes lenne szvsz.

Az MSZP szerencsére nem tudta eladni a magyar vízkészlet jelentős részét, innentől számomra teljesen érthető, hogy milyen célból is. Nekik és megbízóiknak piac-, tőke-, és gazdaság-elméletet tanítottak és nem Gaia-elméletet. A magyar víz évszázadokig elég lenne bizonyos becslések szerint 20, mások szerint 200 millió embernek is. Elég lesz, köszönjük.

A Fidesz megígérte, hogy nem adja el a vizet. Próbálja megtartani a földet is.A Kárpát medence, középső legfontosabb része, Földanyánk szíve még magyar kézen van. Biztosan nem tudhatom, de REMÉLEM.

Első politikai blogbejegyzésem

Nem is jó szó ide a politikai... a görögöknél még homo politicus volt a közügyekkel törődő, a helyi közösségben tevékeny részt vállaló ember elnevezése, még az olyat, aki kivonta magát a szavazás, részvétel és megvitatás pozícióiból egyszerűen idiótának ("egyedül létező") nevezték. Jó mi?

Szóval sosem voltam "idióta", mindig is a közepében szerettem lenni a dolgoknak, és ez nem nagyfejűség, egyszerűen habitus meg neveltetés kérdése. A részvétel számomra fontos szó és létforma.

A másik: civilként is látom, hol tart az ország. Látom mennyi mindent ront el a ma így nevezett nagypolitika. Most nyert a Fidesz, és kíváncsi vagyok mit tesznek majd, és hogy teszik, a hétharmados többség alapján mire gondolják magukat feljogosítottnak, és mennyire lesznek majd alázatosak, egyáltalán értik-e, hogy miről beszélek itt. (Imádom a látszólagos ellentéteket: Minél nagyobb hatalmat kaptál, annál alázatosabbnak kell lenned. Akinek van füle, lássa :-)

Az MSZP máris elkövetett egy hibát: "legerősebb ellenzéki pártként elvárjuk a Fidesztől, hogy ne autokratív, hanem az ellenzékkel is együttműködő kormány legyen" Puff. Ma minden parlamentbe jutott párt elfelejtkezik négy évre a választóiról, és csak a parlamenten belül kell már együttműködniük, mi?

Én vágyom arra, hogy a Fidesz (és akár az MSZP, LMP, Jobbik is) együttműködjön velem, és VELED, velünk, mint polgárral, civil szervezeti taggal, tűzoltóval, vadakat terelő juhásszal, csak úgy önszántából, mert így szép a demokrácia. Én már nem eszem meg a nagydumákat egyik oldalról sem.

No, mindezekért kezdek el politikai (lásd a görögöket) vagyis közéleti blogot írni. Mert a közben élek :-)

CsakMertTetszik

Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (...) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (...) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.