NEMJÓ

Elöljáróban csak annyit, hogy nem vagyok zsidó és nem vagyok zsidógyűlölő sem. Nem jó, ha bárki bármilyen szobrot megaláz, de tudom, hogy időnként vannak ledöntésre váró szobraink. Ha Kádárnak, vagy akár szent István királynak lehet szobra (akik mindketten több tízezer magyar ember halálában bűnösek), akkor lehet Horty-nak, de akár Ronald Reagan-nek is. Örülök neki, ha Pest-Budán olyan emberek szobrai állnak, akik zsidók ezreit mentették meg egy embertelen háborúban. Szerintem mindezek elférnek egymás mellett, mert ez a múltunk. Remélem, sok más magyart sem bántanak az elveim, és remélem, hogy itt a magyarországi zsidók többségét is ide foglalhatom. Ez jó.
DE.
Megbántottak egy vallási vezetőt, vallásában és hovatartozásában sértették meg, azt hiszem, főleg inkább a hovatartozásában. Ez nem jó, de az is tény, hogy ez a Horty-szobor leöntése UTÁN történt, ha értetek. Nem kellene radikálisan tetemre hívni a radikálisokat. A beszólósok ugyanis elégedetlenek. Nem feltétlenül annyira rossz emberek ők, csakhát. A vallási vezető mellett ugyanis mindenki, azonnal, nyilatkozatban és minden lehetséges módon kiállt, hatalmas mellénnyel. Ez jó, elfogadom. De ma is, tegnap is, és bizony holnap is magyarok ezreit verik meg, alázzák meg pár száz kilométerre a fővárostól, csak mert magyarul beszéltek, egyszerűen mert magyarok. Nem a vallásukban, csak a hovatartozásukban sértik őket, folyamatosan. Nem is olyan régen egy magyar lányt hurcoltak meg bíróságon és sajtóban, az ügy olyan mértékben büdös, hogy más épp ezért gyanús mindenki, aki benne van, a lányon kívül.

• Ha magyart bántanak, nem születnek nyilatkozatok, csak ímmel-ámmal, olyan kelletlen módon.
• Nem áll ki minden politikai oldal azonnal értük, hanem vannak, akik csak hallgatnak. 
• Akik hallgatnak, azok megakadályozták többek között a kettős állampolgárságot is.
• Vannak emberek, akiket nem visznek börtönbe, pedig kellene.
• Összességében úgy látom, vannak emberek, akik érdem nélkül fontosabbak másoknál. 

Emiatt elégedetlenek sokan. Nem jó, ha bizonyos emberek, csak hovatartozásuk, vallásuk, vagyoni helyzetük, társadalmi pozícióik miatt fontosabbak, vagy csak fontosabbnak látszanak másoknál, és nem érdemelték ezt ki. Nem jó, ha egy amerikai többet ér egy afganisztáninál. Nem jó, ha egy izraeli többet ér egy palesztinnál. Nem jó, ha egy nyugat-európai többet ér egy kelet-európainál. Nem jó, ha egy ismert vallási vezető többet ér, mint egy közember, vagy közemberek százai. Nem jó, ha egy hatalomhoz közeli nagytőkés többet ér, egy vidéki, helyben lakó gazdánál. Nem jó, ha egy jobboldali többet ér egy baloldalinál vagy fordítva. Ez mind mind kettős mérce.

Sajnos kezdünk egyre tisztábban látni, és fáj a szívünk, nekünk, megbántottaknak, egymásért.
Vannak, akiknek egymás ellen. Ez az, ami főleg nem jó.

Mint a legtöbbször, az agresszió mögött indulatok, félelem és fájdalom van. Aki leöntötte a Horty-szobrot, abban is, és aki megbántotta a főrabbit, abban is. A legtöbb magyarnak azonban egyre jobban fáj a mindenütt jelen lévő kettős mérce, az alábbvalóság érzése, nekem legalábbis fáj. Lassan jobban fáj, mint az, hogy egyvalakit vallásában és hovatartozásában megbántottak. Bocsánat, lehet, hogy ez nem jó, de így van. Persze, mondhatod, hogy a világ így működött minden eddig időben, és mindig lesznek különlegesebbek, akik nem érdemelték ezt ki. Ja. Az elnyomottaknak meg mindig elegük lett ebből. Ez is így működik, és ehhez mi magyarok speciel nagyon értünk.