Nem is jó szó ide a politikai... a görögöknél még homo politicus volt a közügyekkel törődő, a helyi közösségben tevékeny részt vállaló ember elnevezése, még az olyat, aki kivonta magát a szavazás, részvétel és megvitatás pozícióiból egyszerűen idiótának ("egyedül létező") nevezték. Jó mi?
Szóval sosem voltam "idióta", mindig is a közepében szerettem lenni a dolgoknak, és ez nem nagyfejűség, egyszerűen habitus meg neveltetés kérdése. A részvétel számomra fontos szó és létforma.
A másik: civilként is látom, hol tart az ország. Látom mennyi mindent ront el a ma így nevezett nagypolitika. Most nyert a Fidesz, és kíváncsi vagyok mit tesznek majd, és hogy teszik, a hétharmados többség alapján mire gondolják magukat feljogosítottnak, és mennyire lesznek majd alázatosak, egyáltalán értik-e, hogy miről beszélek itt. (Imádom a látszólagos ellentéteket: Minél nagyobb hatalmat kaptál, annál alázatosabbnak kell lenned. Akinek van füle, lássa :-)
Az MSZP máris elkövetett egy hibát: "legerősebb ellenzéki pártként elvárjuk a Fidesztől, hogy ne autokratív, hanem az ellenzékkel is együttműködő kormány legyen" Puff. Ma minden parlamentbe jutott párt elfelejtkezik négy évre a választóiról, és csak a parlamenten belül kell már együttműködniük, mi?
Én vágyom arra, hogy a Fidesz (és akár az MSZP, LMP, Jobbik is) együttműködjön velem, és VELED, velünk, mint polgárral, civil szervezeti taggal, tűzoltóval, vadakat terelő juhásszal, csak úgy önszántából, mert így szép a demokrácia. Én már nem eszem meg a nagydumákat egyik oldalról sem.
No, mindezekért kezdek el politikai (lásd a görögöket) vagyis közéleti blogot írni. Mert a közben élek :-)
